Történelem

Egy község története az itt élő emberek sorsának bizonyos folyamata. A polgárok 9 nemzedéke cserélődött ki, melyben voltak sikeres, virágzó korszakok, de voltak bukások, szerencsétlenségek és csalódások is.

Réte nem tartozott a nagy kiterjedésű községek közé, ennek ellenére tehetséges és áldozatkész emberek közreműködésével minden időszakban kialakította azt a közösségi és anyagi feltételt, amely a fejlődéshez elengedhetetlen.

A község első írásos emléke 1256-ból származik egy Dunaszerdahely járásbeli falu, Olgyával való per kapcsán, amelynek egyik résztvevője a rétei Magnus Péter nemes volt. A perre egy örökölt szántóföld miatt került sor, melyet jogtalanul használt. Ebben a perben jókai és zavari nemesek is szerepeltek vádlottként. IV. Béla király a szántóföldet meghagyta nekik, így a per 1257-ben megismétlődött.

Az első települést egy korabeli okirat Petrum Magistrum de Rethe néven említi, amely a XIII. század 1. felében a tatárjárás kegyetlen ideje alatt megsemmisült.

A XIII. század felétől kezdtek a települések fejlődni. 1245-ben a falu a Milente elnevezést kapta. Ez a település Csák Máté tulajdona volt, melyet Károly Róbert adott neki.

1309-ben a község nemesi jogokat kapott.

1368-ban mint a legrégebbi nemesi birtokost említik Réthei Jánost, s ekkor a település neve T erra Rethe volt.

1595-ben megalakult Rétén a református egyház. A református gyülekezet támasza és menedéke volt a morvaországi Nosislav községből idemenekült lakosoknak.

1620.november 8- án a Fehérhegyi csata után vége lett a vallásszabadságnak és megkezdődött a protestáns lakosság üldözése Cseh-és Morvaországban. Ezért a mi községünkben vettek részt az istentiszteleteken, itt kötöttek házasságot és itt keresztelték meg újszülött gyermekeiket. Többen közülük a faluban maradtak, családot alapítottak és dolgoztak.

1671-ben magalakult a cseh és morva testvérek egyesülete- erre bizonyíték a református templom mögött található imaház. Erről a korszakról két könyv is szolgál ismeretanyaggal:Cséplő Ferenc és Viera Žbirková munkái.

Lassan változott a község neve is, 1667-ben Reden-ről olavashatunk, 1808-ban már hasonlított mai elnevezéséhez- Rethe volt, később alakult ki a mai elnevezés: Reca- Réte.

1769-1771 között épült fel a református templom, tornyát jóval később, 1862-ben emelték. A barokk stílusban épített katolikus templom 1817-ből származik.

1703-1713 között a falu területén tartózkodtak II. Rákóczi Ferenc kuruc csapatai. Seregében volt néhány rétei lakos is, parancsnokuk Rétei György volt.

1813-ban kezdett működni a református templom melletti iskola, majd 1878- tól a katolikus iskola a katolikus templommal szemben.

1931-től működött a magyar, s 1935-től pedig a szlovák iskola.

1905-ben ásatások folytak a község területén. Ezüstérmék kerültek a felszínre, 44 drb nagyobb és 204 drb kisebb méretű biatec, nonnos, devil és titto néven.

1954-1956 között a kalendebergi kultúra idéjéből származó lelőhelyre bukkantak. Ezek a lelőhelyek sírhalmok voltak.

Az ásatások során gabonatartályokat, tálakat, csészéket találtak, melyeket emberi kezek és bikafejek díszítettek.

A község lakossága főleg mezőgazdasággal foglakozott, valamint állattartással. Később többen a közeli Pozsonyban találtak munkát.

1883-ban jött létre a tűzóltó egyesület.

1884-ben épült ki a vasút.

1895-ben megalakult a nőegylet.

1936-ban az ifjúsági szövetség.

1949-ben a Csemadok.

1952-ben a Sokol nevű sportegylet.

1972-ben befejeződött a kultúrház építése.

1976-ban a ravatalozó készült el.

1991-ben a temetői utak épültek meg.

1998-ban gázművesítették a falut.

2004-ben befejeződött a vízvezeték kiépítése.

A község jelenlegi élete nyomon követhető a honlapon.

Elődeink nem az anyagi értékeket helyezték előtérbe. Törvényszerűen éltek, életük lényege a mély emberség, a kölcsönös tisztelet és egymás segítése volt.

Alapfilozófiájuk az egyszerű igazság ismerete volt, továbbá az az igyekezet, hogy olyan emberi kapcsolatokat alakítsanak ki, amelyek hozzásegítik őket az akadályok leküzdésére.

A mai kor megfosztott bennünket ezektől az értékektől. Megváltoztak az emberek. Nehezebb a közérdekű tevékenység is.

Csak remélni tudjuk, hogy követve elődeink példáját hozzájárulunk községünk további fejlődéséhez, fejlesztéséhez.